Amikor Margot, a húszesztendős egyetemi hallgató 1987-ben korrepetitori munkát vállal egy négygyermekes család mellett Antwerpen zsidó negyedében, még nem tudja, hogy teljesen új világ nyílik meg előtte, és egy több évtizedes, különös barátság veszi kezdetét.

A modern ortodox zsidó családnál szabályok végtelen sorával szembesül – például soha nem mehet hozzájuk pénteken, nem foghat kezet a férfiakkal –, és mindenféle egyéb furcsasággal, amelyről még soha nem hallott, például külön hűtőszekrénnyel a húsos és tejes ételeknek, vagy a zsidóság saját időszámításával. Eleinte meglepődve, olykor indulatosan reagál, ám ahogy egyre közelebb kerül a gyerekekhez, és egyre többet beszélget a szülőkkel, kezdi megismerni és tisztelni a világukat. Feltesz kérdéseket, melyek eddig nem foglalkoztatták: miért különülnek vajon el a zsidók, üldöztetéssel teli történelmük ellenére? Vajon miért érez a rituáléik és hagyományaik láttán egyszer ingerültséget, másszor viszont sóvár vágyakozást? Hogyan egyeztethetné össze a saját maga és kedvese, az iráni politikai menekült Zima Palesztina iránti szimpátiáját, amikor épp zajlik az intifáda és az Öböl-háború?
A Mazel tov vicces félreértések, megindító és megrázó pillanatok, váratlan emberi kapcsolatok lefegyverzően, olykor provokatívan őszinte története, melyben vallások és kultúrák, nemi szerepek és ideológiák folyamatos ütközései tanítanak toleranciára, elfogadásra, együttérzésre – és arra, hogy a felnőttek építette falakat olykor egyedül a gyerekek képesek lerombolni.