„- Honnan értesült az emberrablásokról? - kérdezte kásás hangon.
Mihály atya felnevetett:
- Onnan, hogy én tüntettem el õket.
- Maga? - Viktor nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el.
- Én bizony. Elraboltam õket, koporsóba fektettem a testüket a föld alá valahol messze innen, és otthagytam õket. Van levegõjük, némi italuk és élelmük. Úgy számoltam, hogy nagyjából egy hétig húzzák. Persze csak ha elég kitartóak."
Egy hitében megrendült katolikus pap.
Egy megszállott elme kísérlete, elevenen eltemetett kísérleti alanyokkal.
Egy õrült nyomozás, ahol nem az elkövetõt kell megtalálni, hanem az áldozatokat.
Egy kiégett nyomozó és egy törtetõ nyomozónõ küzdelme, miközben az óra kérlelhetetlenül tovább ketyeg…
Szántó Dániel harmadik regénye egy elképesztõen nyomasztó és izgalmas bûntény felderítésének magával ragadó története a koszos, maffiózók uralta, csodálatos Budapesten.